• Lakáskulcsok. pontfuratos kulcsok
• Dupla tollú kulcsok
• Szekrény és postaláda kulcsok
• Páncélszekrény kulcsok
• Autókulcsok
• Transporderes autókulcsok
• Lapján mart kulcsok
• Öreg zárkulcsok akár öntéssel is

A kulcs

Egy zárat nyitó eszköz. A család minden tagja kap egy kulcsot a lakáshoz. A kulcsot kétszer kell elfordítani ahhoz, hogy kinyíljon az ajtó. A kis ládika kulcsa a fiókban van bezárva.

Eredet [kulcs < ómagyar: kulcs < ősmagyar: kólcs, kalincs (kulcs, kilincs) < dravida: kilittu (kulcsol < rugót összenyom) < kilu (rugó)]

Képek:

 

 

További részletezés

1. Zár nyílásába beleillő eszköz, amely fémből készül. Zárat nyitó és csukó eszköz, amelynek egyik vége egyedi alakú, így alkalmas a zár nyelvének mozdítására.

A kulcs nyelve beleillik a zárba. A kulcsot le kell másoltatni a kulcsmásolónál.
2. Működtető eszköz, amely ilyen (1) alakú. A kulccsal egy szerkezet rugója, mozgató alkatrésze húzható fel.

A játék rugója egy kulccsal húzható fel. A falióra kulcsa felhúzza az órát mozgató rugót.
3. Műszaki: Kéziszerszám; csavarfej-méretű és alakú eszköz csavarok és csavaranyák meghúzására vagy meglazítására.

A kulcsok méret szerint számozva vannak. A szerelő a tízes kulcsot veszi a kezébe.
4. Zene: Hangoló csavar; húros hangszer húrjainak kifeszítésére, hangolására szolgáló csavaró eszköz.

A zenész állít a citera kulcsain. A zongorahangoló a zongora kulcsait állítja be.
5. Zene: Hangoló fakúp, amely egy hegedű vagy más hasonló húros, vonós hangszer húrjainak kifeszítésére szolgál, és a hangszer nyakánál található.

A hegedűművész húz egy picit a kulcsokon a fellépés előtt. A zenész vonójával próbálgatja akulccsal meghúzott húr hangzását.
6. Átvitt értelemben: Fontos hely; egy földrajzi pont, hely, helység, például: hegytető, vár, város, amelynek birtoklása egy nagyobb terület, vidék elfoglalását, meghódítását, ellenőrzését teszi lehetővé.

A meredek hegyen épült várat tartják a környék kulcsának. Az ország kulcsa a főváros.
7. Átvitt értelemben: Megoldó eszköz; titkos írás megoldására, megfejtésére szolgáló utasítás, ábra vagy képlet.

A kém többféle kulcsot is használ üzeneteiben. Az egyik kulcs a Bibliával kapcsolatos.
8. Átvitt értelemben: Egy dolog nyitja; egy olyan tény, körülmény, amely megfejt, megmagyaráz, nyilvánvalóvá tesz egy állapotot, dolgot, jelenséget, helyzetet, körülményt, illetve olyan mód, lehetőség, amely révén egy helyzetet meg lehet oldani.

A helyzet kulcsa a gyors cselekvés. A tanár tapasztalatból ismeri a jó oktatás kulcsát.
9. Átvitt értelemben, iskolai: Kész megoldás, ami egy teszt, feladat helyes válaszait tartalmazza.

A tanár ismeri a dolgozatban feladott tesztkérdések kulcsát. A tanár vigyáz arra, hogy a tanulók ne tudják meg a kulcsot a tesztírás előtt. A nyelvkönyv végén van a gyakorló feladatok kulcsa, így a tanuló le tudja ellenőrizni válaszainak helyességét.
10. Átvitt értelemben, hivatalos: Számítási táblázat; egy fizetési, szolgáltatási kötelezettség, díj mértékének, nagyságának vagy egy juttatás elosztási arányának megállapításakor alkalmazott számítási alap, illetve ezt az alapot feltüntető táblázat.

A fizetések kiszámításánál figyelembe veszik szolgálati idő szerinti kulcsot. A kulcsot a bérszámfejtő programba is beépítették.
11. Átvitt értelemben, zene: Előíró jel, amely a hangjegyek olvasásmódját, magassági értékét határozza meg a kottában található vonalrendszer elején.

A kotta elején egy kacskaringós kulcs látható. A zenész a kulcsnak megfelelően szólaltatja meg a dallamot. (Forrás WikiSzótár)