A kapu nyelvünkben elősorban kocsibejárót jelent, tehát nagyobb méretű ajtót, melyen kocsik, gépjárművek járnak keresztül. Van gazdasági udvarok és lakóházak udvarainak elzárására szolgáló kapu, azonkívül fő- és mellékkapu.A gazdasági udvarokhoz szolgáló kapuk rendszerint kerítésbe illeszkednek és fagerendákból vagy fémből készült vázon megerősített lécekből, deszkákból, vagy fémlemezből készülnek. A lakóházak kapui rendesen rámaműből állóak, a ház falába vannak beillesztve és a nekik szánt falnyílást teljesen kitöltik. Hol egy, hol két, sőt néha háromszárnyúak, melyek közül azonban a személyközlekedésre csak egyik szárny vagy egy abba illesztett kisebb ajtó a kapufia (fiókkapu) van beillesztve. Tágabb értelemben az emlékszerű épületnek főbejáróit szintén kapunak hivjuk, ha azokon esetleg kocsival nem is járunk át. Kényelmes közlekedést biztosítő kapuknak legalább is 2,50 méter szélesnek és 2,80 m magasnak kell lennie; akloknak, pajtáknak, színeknek, stb. kapui azonnban 4,00, sőt több méter szélesek is és megfelelően magasak, míg a váraknak, emlékszerű épületeknek kapui az épület architekturájától függően, még ennél sokkal nagyobb méretűek is lehetnek.A kapu lehet nyílás valamely falban, mely esetben fölül egyenes szemöldje van, vagy tetszőleges ívben van beboltozva; oldalai majd mindig függőlegesek, csakis az egyiptomi és görög építészetben szélesebbek néha valamivel alul mint fölül. Ha a kapu teljesen különálló és fölül nincs szemöldje vagy nincs betetőzve (kertkapu vagy valamely kerítésen átvezető kapu), akkor az két falazott vagy kőpillér, avagy erős faoszlop (kapubálvány, kapufélfa) közé van beékelve.A kapu általában kétszárnyű; szárnyai lehetnek lécből, többé-kevésbé díszes kovácsolt vasszálakból, néha bronzból, leginkább azonban – mint az ajtószárnyak – táblázott, egymásba vésett deszkákból. Bejáró kapuk szárnyai befelé, istálló-, csűr-, stb. kapuk szárnyai kifelé nyílnak, néha – különösen színeknél – oldalvást eltolhatók. Építőművészeti kiképzésük miatt itt különösen a házkapukat és vár kapukat fogjuk tárgyalni. Templomok bejáróit, akármilyen nagyok is, ajtónak hívjuk, csupán a díszes és emlékszerűt nevezzük kapuzatnak vagy portalenak.