Írta:   - 2014.01.31 | Nincs megjegyzés

Asszonyi Tamás szobrászata, érem és kisplasztika művészete.

1956–60: budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium, mestere: Martsa István; 1960–65: MKF, mesterei: Szabó Iván, Pátzay Pál, Martsa István. 1966-tól kiállító művész. Érmeket első alkalommal 1968-ban állított ki. 1969 óta a szentendrei új művésztelepen él. 1981-ben Olaszországban járt ösztöndíjjal, 1985-ben Kambodzsában és Vietnamban tett tanulmányutat. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Díjak. 1969: II. Országos Kisplasztikai B., II. díj; 1969: a Szegedi Nyári Tárlat díja; 1970: Pest Megyei Tárlat, I. díj; 1974: Munkácsy-díj; 1976: V. Kisplasztikai B., I. díj; Debreceni Nyári Tárlat, I. díj; 1978: III. Indiai Triennálé, Újdelhi, a zsűri különdíja; 1981: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: A Magyar Művészetért díj.

 

 

2014-02-01_184424P. Szabó Ernő így összegzi munkásságát: „Indulásának első munkái főként a magyar szobrászat Ferenczy Béni–Borsos Miklós nevével fémjelzett vonulatához kötődtek, majd Vigh Tamás és Kiss Nagy András újító törekvéseiből merített bátorítást a továbblépéshez. Az éremművészet magyarországi megújításának egyik legkövetkezetesebb képviselőjeként, az érem plasztikai értékeinek tudatos kutatójaként indult a hatvanas évek második felében, jelentősen hozzájárulva a magyar szobrászat egészének megújulásához is. A hetvenes évek közepén készített ironikus-önironikus műveivel, a többi között az 1976-os Éremépítő szekrénnyel a műfaj kliséinek, kiürült szimbólumainak elvetése, erőteljes, egyéni megoldások alkalmazása, a műfaj törvényszerűségeinek érvényesítése mellett érvel (…). Későbbi periódusainak egyre letisztultabb, a szentendrei építészeti-műemléki környezetből is táplálkozó, de azzal csak közvetett kapcsolatban lévő formavilága a pálya első szakaszának következetes folytatásaként-kiteljesítéseként tekinthető; alakulásában a játékosság, a humor iránti igény érvényesülése mindvégig fontos szerepet játszott. A munkássága kezdetén felbukkant, antik torzókra emlékeztető motívum tovább él a nyolcvanas-kilencvenes évek alkotásaiban is, átalakulásai-torzulásai a művészi eszmények és a valóság konfliktusának tudatos vállalására utalnak. Az érmészet mellett kisplasztikákat, köztéri műveket is készít.”

Asszonyi T. Első egyéni kiállítása 1970-ben volt a budapesti Derkovits Teremben. Ettől kezdve folyamatosan kiállít, sokszor feleségével, Jávor Piroskával vagy szentendrei művésztársaival közösen. A következőkben csak legjelentősebb egyéni kiállításait említjük. 1978: MNG; 1983: Magyar Kultúra Háza, Berlin; Műhely Galéria, Szentendre; 1984: Atelier Mensch, Hamburg; 1993: Magyar Kultúra Háza, Stuttgart. Mindemellett a kisplasztikai és érembiennálék rendszeres résztvevője, nemegyszer díjazottja is.

Köztéri művei domborművek, szobrok, díszkutak formájában az ország számos településén megtalálhatók. A legjelentősebbek: kőszobor (1967, Székesfehérvár, Ybl Miklós lakótelep); díszkút (mészkő, bronz, 1968, Szolnok, MÁV-kórház); dombormű (mészkő, 1971, Bp., Népszínház utca); dombormű (mészkő, 1974, Kristóf tér); dombormű (bronz, 1974, Aranykéz utca); plasztika (öntöttvas, 1974, Ganz utca); dombormű (bronz, 1975, Pécs); szökőkút (mészkő, vas, 1976, Gödöllő); Károlyi Mihály-emléktábla (bronz, 1978, Parád); díszkút (mészkő, Tatabánya); ivókút (mészkő, kovácsoltvas, 1980, Szentendre); dombormű (mészkő, ólom, 1980); díszkút (mészkő, 1980); szökőkút (mészkő, vas, 1981, Kaposvár); 1956-os emlékplasztika (bronz, 1994, Salgótarján). Műveit az alábbi közgyűjtemények őrzik: Báthory István M. (Nyírbátor); Ferenczy M. (Szentendre); Helytörténeti M. (Várpalota); Liszt Ferenc M. (Sopron); MNG; Modern Magyar Képtár, JPM (Pécs); Museum of American History (Washington D. C.); Münzkabinett (München); The British Museum (London); Városi Képtár (Drezda).

ASSZONYI TAMÁS szobrász – érméi.+ köztéri kútja helyreállítása

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mondd el a véleményed!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.